Fényes nyárban fekete bogyók

Kevesen tudják, hogy fekete színű nyári gyümölcseink, a fekete ribizli, a faeper, a szeder és a késő nyári fekete a bodza bogyói mennyi jótékony hatással bírnak. A szakértők szerint, minél sötétebb egy gyümölcs színe, annál nagyobb mennyiségben találhatók benne antioxidánsok, amelyek segítenek a memória működésében, lassítják az öregedés folyamatát, és megelőzik bizonyos ráktípusok kialakulását.

A Fekete ribizli

A bogyós gyümölcsök közül a fekete ribizli C-vitamin-tartalma a legnagyobb, de jellegzetesen erős íze miatt, friss fogyasztását kevesen kedvelik. Bokra 1-1,5 m magasra nő, és évenként több fiatal hajtást hoz. Lecsüngő fürtű virágait az egy évnél idősebb ágak oldalrügyeiből fejleszti ki, termése július-augusztusban érik. Ekkor ízletes, C-vitaminban gazdag szörp és lekvár készíthető belőle. Gyűjthetjük a cserje friss levelét is, mert flavonoid-, illóolaj- és C-vitamin tartalma miatt a levéldrog is nagyon egészséges. A belőle készített tea vizelethajtó hatású, de fogyasztják magas vérnyomás, vesebaj esetén is. A népi gyógyászatban reumás és köszvényes panaszokra alkalmazták.

A gyümölcstermés a C-vitamin mellett E- és B-vitaminban, karotinban és vasban gazdag. Ahhoz, hogy a fekete ribizli bokor bőségesen teremjen, folyamatosan ifjítani kell. Az idősebb ágak is hoznak gyümölcsöt, de minél idősebb a vessző, annál gyengébb a gyümölcs minősége. Az új bokrokat mélyen ültetik, hogy azok 8 anyahajtásokat képezzenek és évente hajtsanak fiatal vesszőket. Minden évben távolítsuk el a legidősebb vesszők egyharmadát és a gyenge vagy alacsony ágakat. A metszést végezhetjük a gyümölcsszedéssel egy időben is.

Ha jól előkészítjük a talajt, a fekete ribizli hosszú éveken át hozhatja értékes bogyóit. Készítsünk ültető gödröt, amibe szórjunk komposztot vagy jó érett trágyát. Ültessük a venyigéket mélyre és a 4 sorok között hagyjunk 30 centiméteres távolságot. A fekete ribizli lelógó ágai gyakran maguktól is kihajtanak. Ha csak egy vagy két új növényt szeretnénk, úgy is szaporíthatjuk, hogy lehajlítunk a földre egy alacsony ágat, szórunk rá egy kevés földet és egy kővel, vagy drót hurokkal lerögzítjük.

Az Eperfa

A Kínában őshonos eperfát főként a selyemhernyók táplálékaként hasznosították, ám a fa levelét, ágát és kérgét használják az orvoslásban is. Európában a középkorban vált ismertté, a világutazóknak köszönhetően. Tájainkon főként a fehér (Morus alba) és a fekete eperfa (Morus nigra) ismert. Fájának szerkezete igen kemény, sárga színe miatt művészi faragások, intarziák készítésére is kedvelt, valamint pálinkás hordókat is készítenek belőle.

A népi gyógyászat a következőket jegyezte le róla: És aki rühes, az főzze e fa leveleit vízben, és fürödjön ebben a vízben, vagy mosakodjon erősen ezzel a vízzel izzasztófürdőben. És tegye ezt gyakran, és a bőre meggyógyul (…) És bujaság van a gyümölcseiben, és ez a gyümölcs nem árt sem az egészségesnek, sem a betegnek, hanem bizony inkább hasznára válik az embereknek.”

Szederhez hasonló gyümölcse nem bogyó, hanem a megporzott virágok kezdenek megduzzadni, míg végül teljesen megváltozott szerkezetűvé alakulnak át. Kiváló ásványi anyag, vitamin-, és antioxidáns forrás, amely jótékonyan hat a szívre. A fa zöld termése teljesen élvezhetetlen, piros állapotában savanykás, feketére érve kellemesen édes.

A beérett szemek kis érintésre is leválnak a fáról, a kevésbé éretteket erővel kell leszedni. A fa alá terített fóliával nagyobb mennyiségű gyümölcsöt lehet begyűjteni, a fa megrázására sok érett szem lehullik. A leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszíti friss zamatát. A fekete eperfa termése gyümölcsbor készítésre is alkalmas. Egy marék faeper a napi rostszükségletünk 20 százalékát biztosítja. Piacokon a gyümölccsel nem is igen találkozhatunk, mert nagyon kényes és romlandó. Leszedése után befőzhetjük vagy lefagyaszthatjuk, így egész évben kedvünkre ehetünk, vagy ihatunk belőle.

A szeder

A szeder a legrégebben gyűjtött gyümölcsök egyike, hiszen ősidők óta ismert gyümölcstermő a kúszónövény. Indái tüskések és idővel fásulnak. A tüskék elősegítik a növény biztonságos növekedését és védenek a kártevők ellen. Virágai sugaras szimmetriájúak, bogyói pedig folyamatosan érnek a nyár közepétől szeptember végéig. A kifejlett bogyók kezdetben zöldek, majd megpirosodnak, végül feketék lesznek. Feketés színét a benne lévő antociánok adják, ennek köszönhetően többféle gyógyhatással rendelkezik: csökkenti a gyulladásokat, javítja a memóriát, karbantartja a vércukorszintet és a vérnyomást, segíti a szív- és érrendszeri problémák megelőzését.

Mindezek a pozitív hatások leginkább akkor érvényesülnek, ha a gyümölcsöt frissen fogyasztjuk, de számos finomság, szörp, lekvár, gyümölcsleves készíthető belőle. Befőzve, eltéve télen is fogyaszthatjuk.

Nem csak gyümölcse, hanem a levele is használható: teája salaktalanító, hasfogó, vérnyomáscsökkentő hatású. A termesztők főként a tüskementes változatot részesítik előnyben. Napos, szélvédett helyen érzi magát a legjobban, a tövek között legalább 2-3 m távolság szükséges. Aszályos nyáron öntözni kell. A tüskétlen szeder vesszői csak két évig élnek, letermés után elhalnak, ki kell őket vágni. Helyettük a tőből újabb hajtások nőnek. A termő szedertövön legföljebb 5-6 termő (kétéves) és ugyanennyi egyéves hajtást hagyjunk, amelyeket legyezőszerűen rendezzünk el.

A letermett vesszőket közvetlenül a talajszint fölött kell visszametszeni.

Forrás: KERT-ész MAGAZIN